NÉZŐPONTOK

Írásnál a legelső teendőink egyike, hogy eldöntsük, milyen nézőpontban szeretnénk elmesélni a történetet. A nézőpont határozza meg azt, hogy ki mondja el a történetet, és azt is, hogy a narrátornak milyen a kapcsolata a karakterekkel: kívülről látja őket, vagy hozzáfér a gondolataikhoz, érzéseikhez is.

Ezek alapján megkülönböztetünk:

1. Első személyű elbeszélőt, ahol a karakter saját maga a narrátor, és így meséli el, mit tapasztal és gondol.

2. Harmadik személyű elbeszélőt, aminek több fajtája is létezik attól függően, hogy mekkora a narrációs távolság és a narrátor hány szereplő fejébe lát bele.

3. Illetve ritkább esetben előfordulhat második személyű elbeszélés is.

E/1 nézőpont

A karakterünk a narrátor, az ő szemén keresztül látjuk a történteket. Tehát csak azt írhatjuk le, amit a karakter lát, tapasztal, érez.

Egy regényen belül persze lehet több E/1-es narrátor is, de ezeket jól el kell különíteni egymástól. (pl. külön fejezetek). Több E/1-es narrátornál arra is ügyelni kell, hogy mindegyiknek legyen saját hangja, amit befolyásol a karakter stílusa, természete, múltbeli tapasztalatai, tulajdonságai.

Az E/1-es narrátor lehet az egyik (több) főszereplő, de akár valamelyik, jól megválasztott mellékszereplő is elmesélheti a történetet.

A szereplő narrálhat múltban, illetve jelenben. Az utóbbi plusz izgalmat jelent, hisz ilyenkor nem tudjuk, a karakter túléli-e a történetet.

A nézőpont kiválasztásánál mindig figyelembe kell venni a történetet, amit el szeretnénk mesélni. Az E/1 előnye, hogy mivel a karakter mesél, közelebb tudja hozni a történtekhez az olvasót. Illetve így jobban lehet játszani a szöveg stílusával is, saját hangot adva a mesélő(k)nek. Hátránya, hogy csak azt írhatjuk le, amit a karakter lát, érzékel, így a rendelkezésre álló információ korlátozott lesz.

Közeli/korlátozott E/3

Ennél a nézőpontnál a narrátor ugyanúgy egy időben egy karakteren keresztül követi a történetet, mint az E/1-nél, de akkor is tart valamennyi távolságot a karaktertől, ha nagyon közeli a narrálás.

Szintek: E/1 (legközelebbi) -> korlátozott E/3 -> mindentudó E/3 (legtávolabbi)

A korlátozott E/3 esetében megválaszthatod, mennyire itassa át a karakter világa a nézőpontot.

• Egyfajta mozinézetet közvetítesz, ahol csak azt látjuk, mi történik, azt nem, mint gondol a szereplő.
• A szereplő gondolatait, érzéseit is átadja a narrátor, ám semleges marad közben.
• Vagy teljes az átitatottság, vagyis a narrációban megjelennek a karakter saját szavai, kifejezésmódja, érzései.

Ez a narrációs távolság egy regényen belül is változhat, a jelenetek típusától függően. (pl. akciójelenetek jól működnek mozinézettel, a romantikus jelenetek viszont gyakran igénylik a teljes átitatottságot.)

A korlátozott/közeli E/3 nézőpontnál is lehet váltogatni a karaktereket, de ezt jelezni kell, új jelenettel, új fejezettel, de legalább új bekezdéssel. A kortárs zsánerirodalmi regényekben elterjedtebb az egy karakter – egy jelenet felépítés.

Összességében elmondható, hogy ez a nézőpont ötvözi az E/1 intenzitását a mindentudó E/3 szabadságával. Akkor célszerű használni, ha a sztori a lényeg (cselekményközpontú történet), de közben a karaktereket is szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz.

Mindentudó E/3

Ennél a nézőpontnál jobban a narrátoron van a hangsúly, mint a többinél. A történetben szereplő össze karakter fejébe belenézhet, leírhatja, amit tudnak, éreznek, gondolnak. A karakterek közötti váltások bármilyen gyorsak lehetnek. Ez a gyors váltás egyszerre az előnye és a hátránya is a mindentudó nézőpontnak. Mert egyrészt sok szereplőt tud egyszerre mozgatni térben és időben, de emiatt az egyes szereplőket nem tudja olyan közel hozni az olvasóhoz.

Akkor érdemes használni, ha a regény sok karakterrel operál, és mindegyik nézőpontja fontos. Illetve akkor, ha a történet hosszabb időintervallumot, földrajzi távolságot ölel fel. Humoros írásoknál is segíthet ez a mindentudó narrátor a helyzetkomikum megteremtésében.

Nem árt tudni, hogy jelenleg ez a narrációs stílus kevésbé divatos a zsánerirodalomban. Az olvasók többsége jobban szereti, ha közel hozza az író a karaktereket, jobban átélhetővé teszi a sorsukat, ami inkább E/1-ben és közeli E/3-ban működik.

Ez természetesen nem változtat azon, hogy vannak olyan típusú történetek, amikhez jobban illik a mindentudó narrátor.

Fókuszált mindentudó

Ezt a nézőpontot jóval nehezebb körülhatárolni, mint az eddigieket. Hasonlít a közeli E/3-hoz annyiban, hogy a narrátor belelát egy szereplő gondolataiba és érzéseibe. Ám közben olyan információknak is birtokában van, amit a nézőpontkarakter nem tudhat, ez pedig a mindentudó elbeszélésmód egyik sajátossága. Tehát a fókuszált mindentudó valahol a közeli E/3 és a mindentudó között helyezkedik el.

Olyan történeteknél érdemes használni, ahol egyetlen főbb karakterünk van, akit végig követünk a regény során, és akit szeretnénk az érzései, gondolatai megismertetésével közelebb hozni az olvasóhoz. Közben azonban olyan információkat is el akarunk mondani, amit a karakter nem tudhat. Például:

• háttérinformációkat a világról, amiben a regény játszódik, de a karakternek nincs tudomása róluk


• szakmai információkat, amiket a szereplő nem tudhat, de a történet szempontjából fontosak


• és a rejtély is növelhető így: „Melanie kivette a barackszínű borítékot a postaládából, és elmosolyodott. Nem is emlékezett rá, mikor kapott számlán kívül bármi mást. Pedig ha tudta volna, mi van abban a levélben, biztos azt kívánja, inkább megint számlája érkezett volna.”

Dramatikus E/3

Ennél a nézőpontnál a narrátor kizárólag azt mondja el, mi történik, mintha egy filmet látnánk. A karakterek fejébe nem pillant bele, tehát az olvasók nem fogják ismerni a karakter érzéseit, gondolatait. Emiatt "légy a falon" nézőpontként is emlegetjük, és ezt használjuk forgatókönyvírásnál is.

A dramatikus nézőpontot végig egy egész regényben nem szokás alkalmazni, inkább csak egyes jelenetekben, amikor arra akarjuk fektetni a hangsúlyt, mi történik, nem arra, hogy a szereplők mit gondolnak és éreznek az események kapcsán. Az ilyen jelenetek jellemzően a misztikus és akciójelenetek, vagy amikor azzal is növelni akarjuk a rejtélyt, hogy bizonytalanságban tartjuk az olvasót a karakterek érzéseivel, gondolataival kapcsolatban.

Előfordul, hogy a dramatikus nézőpontban írt jelenetek egy élettelen tárgy szemszögéből íródnak. Fontos, hogy a tárgy legyen kulcsfontosságú a jelenet szempontjából. (Pl. egy szekrény mögé hullott, fontos bizonyítékot tartalmazó papírfecni egy szobában, amit épp átkutat a nyomozó.)

Akkor is használhatjuk ezt a nézőpontot, ha erős, moziszerű hatást szeretnénk elérni, úgy írva meg a jelenetet, mintha az olvasó a filmvásznon látná.

By Judit