Az írók nagy részében előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy elég tehetségesek-e, elég jó-e, amit csinálnak. Aki már kicsit benne van az írós világban (írókörök, írós Facebook-csoportok) vagy az írástechnika végtelen tengerében, az azzal a kérdéssel is találkozhat, hogy elegendő-e a tehetség az íráshoz (egyáltalán van olyan?), vagy szimplán tanulható dolog (egyáltalán lehet-e az írást tanulni)?
A tehetségnek nincs igazán egyértelmű megfogalmazása. Az egyszerű szótári leírások általában fedik egymást, így:
A magyar nyelv értelmező szótára szerint “Természetadta, velünk született hajlam, képesség vmire.” (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/t-4D5B8/tehetseg-4E685)
Az angol dictionary.com szócikke szerint “Veleszületett, természetes képesség, különösen egy adott területen, pl. zenében” (https://www.dictionary.com/browse/talent)
Ugyanakkor, ha a tehetség mibenlétét vizsgáljuk, már komolyabb fejtegetésekbe ütközünk arról, hogy mik az összetevői, mennyire hat rá a környezet, fejleszthető-e ez a velünk született hajlam? (a cikk végén felsorolok néhány linket a témában, ha valaki szeretne jobban elmélyülni benne)
Ami az írás és a tehetség viszonyát illeti, mivel az iskolában mindenkit megtanítanak írni-olvasni, könnyen gondolhatnánk, hogy írni bárki tud. És valóban, történetet mesélni azonban ennél jóval több.
Én hiszek a tehetségben. Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy jó és élvezhető történetet tegyen le valaki az asztalra, kell valami plusz, egy szikra, aminek a léte ugyan megfoghatatlan, a jelenléte mégis érezhető.
(Hiszem azt is, hogy létezik őstehetség, aki minden tanulás és nehézség nélkül is fantasztikusan ír, bár ritka, mint a fehér holló, de azért még az ő munkájára is rá kell ám nézni :) )
A tehetségnek nincs mértékegysége.
Többen azt gondolják, hogy gyakorlással, tanulással bontakoztatható ki igazán, és ezzel egyet is értek. Azaz azt gondolom, hogy az írásnak van olyan része, ami igenis tanulható, és tanulni is kell, hogy még jobb, még élvezhetőbb legyen egy történet.
Azt, hogy sikeres-e (és ezáltal nevezhető-e tehetségesnek), minden író másban méri. Van, akinek a kritikai fogadtatás fontos (főleg a magasirodalomban alkotóknak), van, akinek az, hogy az olvasók szeretik-e, van, akinek az, hogy fogyjon a könyve még akkor is, ha vegyes, sőt, esetleg kifejezetten negatív a fogadtatása.
Hozzá kell tenni, hogy a magyar irodalmi közegben csak bizonyos zsánerirodalmi témáknak van kiforrott kritikai közege, másoknak pedig nincs (pl. a romantikus irodalomnak nemigen van), így utóbbiaknál csak arra támaszkodhat az író, hogy az olvasók mennyire szeretik, mennyire kapkodják el a könyveit.
Ha foglalkozol írástechnikával, sok olyan hasznos tanácsot találhatsz, ami segít. Abban, hogy hogyan kell történetet mesélni, hogy még jobban ki tudd fejezni, amit szeretnél, hogy még több ember tartsa élvezhetőnek, szórakoztatónak az általad megalkotott történetet (azért óvatosan kell bánni vele, nehogy olyan tachnikát akarj a regényedre erőltetni, ami nem illik hozzá).
A tehetség nem elhanyagolható tényező, ettől függetlenül a különböző fogásokat lehet és érdemes is megtanulni. Ahogy a festő is megtanulja az ecsetkezelést, a zenész is kottát olvasni, az énekes edzi a hangszálait, a szobrász vésőt kezelni. Kevés az annyira ösztönös zseni, aki képes csak a zsigerből jövő tehetségével valóban kibontakozni, fejlődni, kihozni magából a maximumot.
Ti mit gondoltok?
És a linkek:
By Tira
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése